Let me entertain YOU!

Szerző: Hopeless on 2009.11.14. 19:10

Szóval kedves, csütörtök este megkaptam a magamét. Igen, kiült a nagy D betű az arcomra, mikoris kinyögted, hogy olvasod a blogom. Jöttek a nem kell beszélnünk és hogy nyomozok meg kutatok utánad mert elolvastam egy kúrva smst ami a kibaszott céges telefonodban volt. Átfutott rajtam hideg, meleg és természetesen rettenetesen szégyelltem magam. Leírtam msn-en hogy mi történt és bocsánatot is kértem. Írásban. Mert a telefont nem vetted fel, nehogymár meg tudjuk ezt beszélni. Jogosan haragudtál, tényleg nem lett volna szabad megnéznem az smseket és ezért egy órán át próbáltam (amennyire csak lehet írásban) érzékeltetni azt, hogy mennyire bánt a dolog. Bocsánatot kértem és pont. Nah és kedves innen indul a sztori, hogy miért is írom ezt a post-ot. Csütörtök este volt időm gondolkodni, ahogy mondtad. Azt értem, hogy mekkora fasz vagyok, mert megnéztem valamit amihez semmi közöm, de a világ legtermészetesebb dolga, hogy TE meg sutyiba a blogom olvasod????  Ha most nem húzod fel magad és nem közlöd, hogy kapjam be, akkor vajon meddig tápláltad volna a most már egyébként sem kicsi egódat? Sértve érzed magad és nem látsz tovább az orrodnál mert semmi, az ég világon semmi más nem hatott meg, csak az az egy darab bejegyzés. Úgy éreztem magam, mint aki teljesen meztelen. Itt vannak leírva a gondolataim, az érzéseim, többnyire az életem. De a kíváncsiság nagy úr nemdebár? Remélem jókat nevettél és természetesen dagadt is a májad ezerrel. A kis hülye naív picsa…gondolhattad sokszor magadban. És most had meséljem el a pénteki napomat is. Miután csütörtök este nem nagyon aludtam mert bántott a dolog, kicsit félve is mentem dolgozni. Úgy döntöttem, hogy meghúzom magam hátha nem lesz nagy baj. Így is lett, nem vettünk egymásról tudomást és nem volt gond. Féltem, hogy elmondod M.-nek (mert ugyebár mindent elmondassz hiszen a legjobb barátod) és akkor majd kapok a fejemre a bulin este. Alig ettem, turkáltam a hülye kaját és alig vártam, hogy találkozzak M-el, hogy elmondja tényleg mekkora buta dolgot csináltam. Nem így lett. Azt mondta, nem mondtál neki semmit…hát elmondtam én. Megnyugtatott, hogy nincs nagy gond és érthető, hogy kíváncsi voltam. Gondoltam okés és ittunk. Sokat és sokfélét. Akkor felbátorodtam és úgy gondoltam megkérdezem, hogy meddig leszel besértődve. Kihívtalak..de amikor megkérdezted, hogy mit akarok már nem tudtam válaszolni. Mindenre emlékszem. Tiszta volt az agyam és mindent hallottam is. Első hányás és nem bírtam tovább tartani magam. Tisztában voltam azzal, hogy oké ittam rendesen, de valami nincs rendben. Pillanatok alatt összerogytam mint még soha és amikor begörcsölt a hasam már tudtam. Ismerem az érzést és ellenségemnek nem kívánnám. Minden egyes mozdulattal felfordult a gyomrom és az elfogyasztott tekintélyes mennyiségű alkohol is dolgozott rendesen. Hiába hánytam, egyre rosszabb lett. A végén már abszolút nem ment az sem, hogy felálljak. A hasam görcsbe állt és semmi mást nem tudtam csak a nőgyógyászom nevét meg a tiédet mondogatni. Hallottam minden szavad. A „jajj már itt vagyok” és a „most döntsd el hisztizel vagy rosszul vagy” voltak a kedvenceim. Nem esek térde és nem foglalom imába a neved, mert bevittél és letettél az ágyba, mert… és most idézek egyik kolegától: ”Tudod a csapatból bármelyikünk, bármit megtett volna, mert a barátaid vagyunk és szeretünk, de Ő kilógott a sorból!” Ott feküdtem és hallottam minden szót. Hallottam a pusmogást, hogy ”Itt hagyta?” ”Tényleg lelépett?” Aztán, hogy Zs. Odahajolt és nyugtatgatott, hogy ”Kiment, mert nem érzi jól magát” aztán felállt és oda súgta valakinek, hogy ”Baszki elment”…Szerinted? OTTHAGYTÁL! Hogy tehetted ezt velem? Emlékeztetnélek egy bizonyos bulira, ahol valaki rosszul lett…ott ki volt melletted? Ki tett a kibaszott tus alá, aztán dugott ágyba? Ki nézte, hogy rendesen lélegzel-e? KI??? És te meg OTTHAGYTÁL! Cs. oda ült mellém és simogatta a hajam és emlékszem mindenre amit mondott! Ott volt velem míg el nem aludtam, aztán meg felváltva jöttek be hozzám! Hiába téptem a szám, mert megbíztam benned..elmondtam, hogy beteg vagyok és kezelésre kéne járnom és tegnap este mondtam, hogy a hasam! OTTHAGYTÁL! Bevittél és eltüntél..aki ott volt annak mondtam, hogy ellenőrizze bevérzek-e. Kis táblát ne tegyek a nyakamba, hogy baszd meg nem szimplán részeg vagyok? Ennyire számíthattam rád. Ennyire vetted komolyan, mikor erőt vettem magamon és elmondtam, hogy mi a helyzet. Tudod milyen? Mikor ott ülsz az orvosnál és közlik, hogy ez a problémád és ezek a lehetőségeid? Dehogy tudod. Ott feküdtem és vártam, hogy mikor durvul be a dolog, de nagynehezen sikerült elaludnom. Azt tudom szívem, hogy valahányszor kinyitottam a szemem volt mellettem valaki. Szóval ennyi! Itt szakadt el a cérna! Ne haragudj, de ezt a békát már nem nyelem le. Mindig elismertem, ha hülye voltam és tudtam bocsánatot kérni. Felnéztem rád, annyi mindent szerettem volna tőled tanulni, tiszteltelek mint embert…és TE? Te titokban olvastad a blogomat és egy olyan dolognak kerítettél akkora feneket, hogy az már több mint infantilis. Szartál bele, hogy mennyire vagyok rosszul és alap, hogy semmi telefon vagy sms, hogy egyáltalán hogy vagyok. Egyébként köszönöm megvagyok, kicsit vérzek, de bevettem a bogyóim és rendbe jövök. Szóval szívem most Te gondolkozz el és tőlem aztán lehet besértődni…de ezt nem mostanában fogom megbocsájtani. A napi faszkorbács a tied.


My Music Media Box


Indo Music Code Generator by musik-live.net

 

10 hozzászólás

Napjaim :)

Szerző: Hopeless on 2009.11.10. 22:56

Üssetek meg...de basszus gecire szeretem. Egyszerűen nem tudok mit csinálni...annyira édes, de annyira basszus hogy meg lehet zabálni. Tegnap elolvadtam odabenn A Cégnél. Teljesen fel dobta a napom, egyszerűen imádom, hogy valahol belül meg bírt maradni gyereknek. Ma tök szar volt, hogy nem volt benn és hát holnap se lesz, mert kinn lesz terepen...de pénteken CÉGES BULI!!! :D

Valamelyik nap igencsak kibuktam...egyik munkatársam az Ő telefonján keresett és nálam maradt a céges teló egy időre. Aztán munkatársnőm akarta valakinek számát, mondtam hogy megkereshetem a telefonjába, hátha. Benne volt a szám munkatársnőm legnagyobb örömére...én meg vétkeztem. Megnéztem a bejövő sms-ket. És ott volt egy kb egy egy hónapja kapott sms. Egyszerűen nem bírom elmondani az érzést. Csak bámultam magam elé, alig bírtam tartani magam. Persze aztán az sms feladójának neve lett meg arca. Hát persze, hogy mindenki látta rajtam, hogy valami nincs rendben...nyílvánvalóan Ő is. Annyi volt a szerencsém, hogy elmentem megbeszélésre és kitisztult a fejem laza másfél óra alatt. Úgy döntöttem szarok rá, és örülök annak ami van...erre másnap meg volt egy tök jó napom vele. :) Szeretek vele lenni, fantasztikus ember.

Tudnék még írni, lenne is miről de rettenetesen fáradt és álmos vagyok. Igérem holnap írok egy bővített változatot. :)

Addig is, legyetek rosszak. ;)

Jajj update.: A tegnapi beégésem azért csak leírom. Szóval ugye megtaláltam azt az sms-t és hát kiírtam a számot mert hát kellett a "nyomozáshoz". Nah mire írtam rá? Hát persze, hogy arra a tervrajzra amit épp csináltam. Igen ám, csak azt a tervrajzot elvitte egyik munkatársam tegnap, merthogy ma meg holnap abból fognak dolgozni. Aztán az esti kólázás közben a fejembe hasított, hogy bassza meg, akkor azt a tervrajzot az én Melegem fogja a kezében forgatni igen serényen. (igen, ennyire béna vagyok, de ezt megszokhattátok volna) Szóval hívtam munkatársam ezerrel, hogy basszus valamivel tüntesse el a tervre firkantott számot. Persze nagy röhögés a vonal túloldalán, hogy nah mipöcs van már. Mondtam neki, hogy ne is kérdezze csak tegye meg nekem ezt a szívességet és kussoljon. :D Elvileg lesatírozta...remélem rendesen bakker :D

1 hozzászólás

Munkahelyi kapcsolatok

Szerző: Hopeless on 2009.11.08. 18:45

Szar idő van mi?? Egész héten szenvedtem, mert meg voltam fázva...még ma is nyomtam az ágyat és filmet néztem lassan gyílkolva az agyam rózsaszín habos mesékkel. Látványosan szenvedek...de legalább nem lettem még betegebb így a jövő héten már végre alkoholizálhatok munkatársaimmal. Nagyon jó, mert egy két embert nem ismertem A Cégnél, de sikerült szerencsére mindenkivel összebarátkozni és nagyon jól érzem magam odabenn...de mondhatom érdekes dolgok kezdenek kialakulni. Egyik munkatársnőm már összejött az egyik sráccal, a másik munkatársnőm mint kiderült ácsingózik egyik közös munkatársunkra és természetesen ott vagyok én. Az abszolút lúzer, a csendben agonizáló, az érzelmi rokkant aki egy meleget akar megdugni. A legkedvesebb mondatom amit legutóbb hallottam, hogy "annyira jól mutattok együtt"-re már nem tudtam mosolyogni. Akkor sem tudtam mosolyogni mikor a kis piros fekete boxerét mutogatta nekem a héten. Neki lehet jó buli, nekem nem annyira. Nem baj, jövőhéten lesz pár céges iszogatás úgyhogy mindent túlélek..és majd mosolygok a ki kivel alakulásán :D

komment

Önismeret

Szerző: Hopeless on 2009.11.03. 22:25

Azt mondják az okosok, hogy fogadjam el önmagamat. Szóval oda álltam a tükör elé és elkezdtem mondogatni mit szeretek és mit nem magammal kapcsolatban. Így gondoltam, talán fel tudom mérni a hibáim és a lehetőségeim hogy hogyan lehetnék jobb ember és lehet az önbizalmamat is kicsit növelhetném. Ha megkérdeznétek egy ismerősömet, hogy ugyan milyen lány is vagyok én, biztos nem hallanátok azt, hogy átlagos vagy olyan mint a legtöbb. A barátaim szerint eléggé összetett egyéniség vagyok és igen megvan a saját stílusom is. A legviccesebb az egészben, hogy épp ma halmoztak el bókokkal...természetesen egyik csatak gay ismim volt az, dehát így kerek a világ nem? Szóval nekem igen kevés az önbizalmam, pedig hát sok ember szerint nem kellene, hogy így legyen. Mondom oké akkor nézzük..

-nem vagyok buta (munkám szerint tervező vagyok, sokminden érdekel, sokszor kockának tartom magam, szeretek olvasni és imádom a különböző kultúrákat és sorolhatnám még...de ez nem is részese igazán az önbizalmam hiányának. Természetesen amihez nem értek abban nem állok le más szakemberrel vitatkozni és tisztában vagyok az esetleges korlátaimmal is.)

-érzékeny vagyok, családcentrikus, menthetetlen romantikus (úgyhívják: NŐ...ez van nem tudok ezzel mit kezdeni)

-nem vagyok haragtartó, ha valaki megbánt egyszerűen akkor sem megy...megsértődöm persze, de ez nem tart nálam sokáig.

-kihívásokat keresek (ez leginkább a munkámra igaz, az hogy beleestem egy melegbe nekem nem kihívás hanem baj)

Tudjátok akárhogy gondolkozom mindig arra jutom, hogy még mindig nem vagyok eléggé türelmes. Gyerekek ehhez a pasihoz olyan türelem kell, amit ti még nem éltetek. Még mindig van úgy sokszor, hogy meg bírnám fojtani, de szerencsére aztán csak legyintek az egészre. Nem tartom hátrányomnak azt viszont, hogy ami a szívemen az a számon. Kimondom. Megkérdezem. Rákérdezek. Véleményt mondok. Mindig. (természetesen ez vele kapcsolatban nem igaz...ha vele beszélek akkor: Nem mondom ki, bámulom a száját, az arcát, nem kérdezek mert be vagyok fosva, hogy hülyének tart, nem kérdezek rá semmire amiről úgy gondolom, hogy hülyének tartana és igyekszem inkább kussolni és kussolni...de ma azért mondtam véleményt, amit nem méltatott válaszra sem..ez van)

Oké. Eddig megvolnánk. Akkor külsőségek.

-172 cm magas 48 kiló vagyok. Hajrá. Nekem nincs ezzel gond. Azt eszek amit akarok és azt veszek fel ami tetszik.

-Hosszú barna a hajam és barna a szemem. Sokáig voltam szőke. Ő eleve szőkén ismert meg és neki az is tetszett..a szőke. Aztán behapsizott és úgy döntöttem barna leszek. Csak miatta voltam már szőke, aminek persze így semmi értelme.

Erről nem tudok hirtelen így mit mondani...külsőleg nincs nagy problémám, persze azért tudnék ezt azt változtatni magamon...de nemhiszem hogy gyökerében itt lenne a baj.

És tudjátok most, hogy írom ezeket eszembe jutott valami...lehet, hogy az egész önbizalomhiány oka Ő. Több mint egy év napi 8-10 órás chat meg találkák stb...és kétszer bókolt. KÉTSZER. Mind a kettőre emlékszem. De soha nem dícsérte meg a ruhám vagy jegyezte volna meg hogy csinos vagyok...ami szinte sokszor már feltűnő volt. Más meleg ismerőseim attól még hogy melegek, tudták azt mondani, hogy jól nézek ki. Ő soha.

Hülyeség az egész, mi? Jah.

1 hozzászólás

Bolond ez

Szerző: Hopeless on 2009.11.03. 09:01

Nah itten vagyok. Ma is egy nap, tegnap is egy nap volt..eléggé fáradékony vagyok mostanában. Mondhatni elfáradtam. De úgy mindenben. Összességében azt kell mondjam, hogy nem csak fizikailag hanem lelkileg is. Eljövök, bármulom egész nap, aztán haza megyek és maradnak az álmaim. Nincs ez így jól. Munkatársam szerint lakva ismeri meg az ember a másikat. Ez ebben az esetben nagyon is igaz, hiszen azt kell mondjam, hogy talán tegnap kicsit összeomlott valami bennem vele kapcsolatban...a srác teljesen kikelve magából üvöltött a főnökével (akit természetesen nem tart a főnökének)...minden esetre bepislogtam rendesen. Úgy gondolom, hogy ha még neki is volt igaza, akkor is tudnunk kell a helyünket ebben a szaros cégben. Mármint persze védje meg magát meg álljon ki az igazáért...de gyerekek ez a hiszti roham...meglehetősen íjesztő volt. Persze én végig kussba voltam, behúztam fülem farkam...leginkább a döbbenettől. Kérdeztem munkatársam, hogy gyakran csinálja-e ezt. Közölte, hogy hoppá, csak nem elkezdődött valami? De csak hümmögtem. Minden esetre mondta, hogy jah, elő szokott fordulni, hogy így ki kel magából és átmegy agresszívbe. Szóval mondhatom szép...nem tudom mi lesz, de ez így jah eléggé nem jön be. Este írtam neki, hogy ha már visszajött szabiból akkor megülhetnénk, hogy bekerültem A Céghez. Persze szinte egy nap sem ér rá a héten, én meg közöltem vele, hogy oké leszarom nem lesz ott és kész. Nem fogok könyörögni, hogy ingyen piálhasson..persze besértődött és ezután nem is írt. Pfff...no comment. Nem baj, túlélem...csak már unom...két hónapja lassan hülye, nem megyek el rajta. Hozzá szólni csak úgy lehet, ha nagyon oda figyelsz minden kis szavadra mert nem tudhatod épp milyen hangulatban van. Kell ez nekem?? Fáradt vagyok. Jó persze én sem vagyok tökéletes és mindenkinek vannak problémái, természetesen velem se könnyű...de gecire unom, hogy állandóan én vagyok a fasz és persze olyan még nem volt, hogy ő hibázott volna...mindegy...mosolyogni és nyelni :D Ehhez már nagyon értek vele kapcsolatban.

komment

Üröm az örömben

Szerző: Hopeless on 2009.10.25. 13:14

Itten vagyok már! :D Hát bocsi..csak dolgok történtek és el voltam foglalva ezerrel. Legutóbb a sims 3 szippantott be, szóval ezért nem értem rá..kínos mi? Jah egy pár ember mondta már, hogy dugnom kéne, de jelenleg most ennyi jutott. Egyébként köszönöm jól vagyok, ugyanis (dobpörgés és visszafojtott levegő)....FELVETTEK!!! :D:D:D ÓÓÓÓ igen! Megcsináltam! Kúrva jól betettem a seggem a tutiba mi? Nah azért szepegett a picsám ezerrel előtte...de végülis sima ügy volt. Szóval be is rugtunk a barátnőmmel tegnap, mert

1. kellett a lelkivilágomnak

2. hasznos tanácsokkal látott el próbált ellátni, hogy hogyan küzdjem le szexuális jellegű vonzalmamat a melegem iránt

3. szeret

4. erre kell indok???

Egyébként a hétvégém totál agonizálásba telt el. Ugyanis a legkedvesebb munkatársam vaószínűleg széjjel kefélte az agyát valami kis buzeránsal egy romantikus hétvége keretében. Hogy miből gondolom? Neeem nem kérdeztem rá, hogy ugyan mit fog csinálni hétvégén és főleg arra nem hogy kivel. Egyszerűen csak nem volt onlájn...és igen ilyenkor valjuk be őszintén mindenkinek eszébe jut a legrosszabb..nálam ez egy hétvégi dugatont jelent.  De sajnos nő vagyok, geci jó megérzésekkel...és a drága msn függő. Szóval, valami egetverően elfoglalt lehetett egy bizonyos valakivel (utálom), ha még mobilról sem jelentkezett be. De neeem gond, kúrva nagy túlélő vagyok, mosolygok a világra...és majd rá...minden áldott nap.

Nah ismerősöm visszakapta a szakdogáját a tanártól pár javítandóval...azt mondja nem ért hozzá, csináljam már meg...pfff...és erre én mit mondok? Hát persze! :D Legalább nem jár az agyam addig is a melegemen meg az új kis szerzeményén. Bolond vagyok, bolond, bolond, bolond.

Gyerekek, megpróbálok a jövőhéten is írni..de akkor már átjárok dolgozni és haza is kell mennem a munkanélkülibe. Jövő hétvégén meg már költözöm...de ígérem, ha valami van azt úgyis leírom. ;) Nah jó...mindig van valami szal tuti írok. :D Addig is legyetek jók. :)

1 hozzászólás

Pókolj meg!

Szerző: Hopeless on 2009.10.16. 17:29

Jujj gyerekek. Szánalom vagyok a köbön. Ezen nincs mit megvitatni...barátnőmmel regeltünk erre a csajok és pasik iwiw (mert imádom) alkalmazásra. Lehet ismeritek..3 választás van.

1. Igen Névvel (bejön a pasi és névvel mondasz igen így látja hogy ki vagy)

2. Igen név nélkül (értelemszerű)

3. Nem

Nyomkodom a nem-eket ezerrel és faszom kivan, mert automatice azok a hapsik jönnek be, akik hasonlítanak Rá. Teszem azt a haja vagy a mosolya..ŰBERCINK! Jah és persze aki bejönne azt naná hogy még plusz száz nő is akarja rajtam kívűl. Pfff...no comment. Van ennél lentebb?? Igen van..asszondja, MEGPÓKÓLHATOM az illetőt! GECIIII! ÁÁÁÁÁ! Nem hiszem el, hogy idáig jutottam :D

Ám kúrva jó vagyok..végeztem a szakdogával! Rekord idő alatt! mondhatni 3 nap. :) Hát nem vagyok ügyes?

Egyébként semmi nem történt...a felvételi elbeszélgetést átrakták keddre, aztán költözés. Úgyhogy még mindig lógok a levegőben, csak az nyugtat meg hogy több embert is át akarnak venni A Céghez. Hétvégén el kéne mennem tombolni, mert már nagyon rámférne..de pénzt is kéne keresni ugyebár, mert kell a repjegyre :D

UPDATE!!: A barátnőm is csekkolta a melegem exét...ő is dugná! Látjátok?? Nem vagyok annyira gáz, nincs velem gond :D

5 hozzászólás

Triple fun that way..

Szerző: Hopeless on 2009.10.13. 14:50

Az én életem minden, csak nem unalmas. És ez tény. Nem sokáig szoktam unatkozni mert mindig történik valami. Jelen esetben pl. megtalált barátnőm Amsterdamból. Kérdezte, kimennék-e hozzá egy nem akármilyen bulira. Gondoltam, ha ennek a nem akármilyen bulinak arca is van, még lehet is róla szó..Hát gyerekek. Megyek. Ti ugyan mennyit vagytok képesek utazni egy ilyen kefélésért? :D Egyáltalán megéri? Hát hogy a viharba ne!

UPDATE!!! Felmentem iwiw-re...mert tudjátok mennyire imádom. Egyik kedvenc részem a Kit ismerhetek menüpont...no kit dob ki?? Hát a melegem exét..a fiatalt...aki már annyira nem is fiatal...látom nyú pikcsőrje van. Nofene megnézem. Nézem és nézem...az mennyire cink ha dugnám? :D Lássátok..miből lesz a cserebogár!

 

 

9 hozzászólás

Esik

Szerző: Hopeless on 2009.10.12. 13:34

Nah itten vagyok...1 órás alvás után megjártam Szegedet, de eléggé lehúzó volt. Nem nagyon jön be az a város ez van...és még egy normális csizma sem volt...milyen már? :D No de sebaj...most épp szakdogát írok egy ismerősömnek, mert nem valami jó benne. Mondtam neki nem gond, szívesen megcsinálom, addig is lefoglalom magam. Egy másik ismerősömnek meg bevállaltam a honlapját, hogy megtervezem...szegénykém eléggé padlón van, én meg úgy gondoltam, hátha ezzel is tudok neki egy picit segíteni. Szerencsére sikerült, mert nagyon optimista lett mikor elmondtam neki az elképzeléseimet a honlappal kapcsolatban. Örülök, ha segíthetek..a barátaim szerint a szívem fog a sírba vinni, dehát ez van. :)

Össze kéne szedni magam, mert ha megállapodók a drága megbízónkkal akkor valószínűleg egy irodába is kerülök a kedves meleg sráccal..adtam már itt valami nevet neki? Mindegy. A lényeg, hogy nagyon nem kéne, hogy lássa, hogy igencsak kapbefaszom hangulatom van..de tuti lennének sztorik amin röhöghetnétek mennyire lúzer vagyok. :D Áh nem...egyébként nem gond, szeretek velük dolgozni és jajj imádom a munkámat. Lefoglalom majd szépen magam  a költözéssel, meg a melóval aztán majd lesz valami.

Életbe vágóan fontos a csizma...nem értem miért. De annyira hajtom, hogy szerintem már azért nem találok egy normálisat.

Egyébként próbálok optimista lenni...a héten kiderül, hogy mi lesz meg hogy alakul az életem és a legfontosabb most az, hogy legyen munkám. Ha sikerül, akkor azokkal dolgozhatok akikkel eddig is szerettem és szerencsére még többet. A magánéletem..nos az meg majd alakul...

5 hozzászólás

Hajnal újra

Szerző: Hopeless on 2009.10.11. 02:02

Megint fenn..semmit nem alszok. Ezt meddig lehet csinálni? Itt vagyok és írok mert muszáj. Nincs kinek elmondani, csak leírni ismeretleneknek. Hiányzik. Minden hiányzik vele kapcsolatban. Ő az egyetlen ember az életemben aki mindent tud rólam..olyan dolgokat is, amiket nagyon nehezen dolgozok fel. Nem tudom mi van vele, ilyen számomra hosszú idő még talán nem is telt el, hogy nem keresett..Miért pont velem történik mindez? Egyre távolibbnak érzem és lassan olyan az egész mintha végleg elveszíteném. Az utóbbi időben már furcsán viselkedett és hiába kapálózok ez olyan mint valami elcseszett süllyedő homok. Miért vagyok ilyen kis butus? Hiányzik, hogy átöleljen és azt mondja, hogy minden rendben lesz. Hogy itt lesz mellettem. Ezt senki nem érti. Vannak dolgok amiket csak vele beszélhettem meg...senki nem értette még meg a munkám iránt érzett szenvedélyem csak Ő..és akkor ez csak egy dolog. Mindig meghallgatott, mindig felhívott. És ez szinte hetek alatt lassan köddé vált..és itt maradtam...mintha kitéptek volna a szívemből egy hatalmas darabot. Megbíztam benne..szinte csak benne bíztam meg. Miért nincs itt? Olyan távol van. Annyira féltettem mindentől..és mindig..úgy érzem sokszor ha valami történne vele én nem is tudom...olyan kis önfejű és érzékeny..vigyázni kell rá. Olyan kis buta vagyok...olyan dolgok tettek boldoggá, mint amikor megláttam, hogy ő hív, az első sms..vagy az amikor átölelt...ilyen apróságok mégis úgy éreztem, hogy jöhet bármi, erős vagyok és szembe nézek vele...de most itt vagyok egyedül..nincs itt, hogy átöleljen...és gyenge vagyok. Az életem részévé vált az első pillanattól fogva, hogy megláttam. Amikor megismertem, azt hittem, hogy lesz valami ami miatt azt mondom, hogy nem kell..de nem így lett. A munkához való hozzáállása, a nézetei dolgokról, egyes szituációkban való viselkedése...mindezekben voltak olyan dolgok amikkel egyszerűen lenyűgözött, felnéztem rá..és büszke voltam arra, hogy ismerhetem. Erőt adott...olyan sok mindenben...Gondolhat bárki bármit, nekem ő áll a piedesztán...bárkivel vitába szálltam ha úgy éreztem, hogy nem tisztelik eléggé..még a saját főnökömmel is..magasból szartam a pletykákra, ott volt nekem és ez mindennél fontosabb volt. Boldog voltam...és most? Tessék itt vagyok most...egy szárnyaszegett kismadár...

Your arms are my castle, your heart is my sky.
They wipe away tears that I cry.The good and the bad times, we've been through them all.You make me rise when I fall.

 

Get this widget | Track details | eSnips Social DNA

 

1 hozzászólás

Shopaholic

Szerző: Hopeless on 2009.10.10. 18:23

Amikor egy nő ott áll a próbafülkében és épp a magára aggatott ruhadarabot mustrálja igen kritikusan, akkor mindig három kérdés merül fel benne. Természetesen ebben a sorrendben ahogy én most leírom.

1. Jól áll nekem?

2. Vajon tetszene Neki? (és igen! mindig van valaki, aki miatt feltesszük ezt a kérdést, még akkor is, ha épp szinglit játszunk)

3. Mennyibe kerül?

Ha az első két kérdésre adott válaszainkkal meggyőzzük magunkat, hogy "Ó igen, abszolút dögös vagyok!" akkor tulajdonképp a harmadik kérdés feltevése teljesen értelmét veszti..meg kell venni. Ó és igen, az új ruhadarabbal a kezünkbe egészen a pénztárig nyomhatjuk el a mélyen gyökerező boldogtalanságunkat...de amint kilépünk az üzletből, az eufórikus érzés már tovább is száll.

A kedvenc színe a piros..nem jellemző a ruhatáramra a piros szín..habár szeretem, csak nem feltétlen rajtam. Mégis azt vettem észre, hogy egyre több kiegészítőm pompázik ebben színben és tegnap jött a felismerés, mikoris ott álltam egy szürke-piros összeállításban a próbafülkében. Mégis mi a faszom??? Félelmetes mikor az ember tudatalattija elkezd dolgozni...irdatlan tempóval kezdtem letépni magamról a ruhát, hiszen nálam nemhogy a harmadik pont, de a második is értelmét veszti...és innentől kezdve az, hogy jól állt nekem már nem dobott fel...mivel a következő kérdésre a válasz, határozott NEM volt részemről...szánalmas vagyok.

Szánalmas vagyok mert nem beszéltünk már pár napja és csak dekkolok az msn előtt és várom, hogy írjon. Napi 8-10 órákat beszélgettünk msn-en, szinte minden áldott nap. Ha nem voltam internet közelben, akkor felhívott és képesek voltunk akár 1 órán át is beszélni telefonon. És most semmi...napok óta. Igen, valószínűleg neki fel sem tűnik..csak nekem hiányzik rettenetesen. Egyszerűen imádtam vele beszélgetni..mert bármiről lehetett vele..mindenről volt véleménye...és engem érdekelt minden vele kapcsolatban. Az előző munkahelye, a tanulmányai, a családja, barátai (függetlenül attól, hogy azok között ki a meleg és ki nem)..és persze apróságok..."makaróni vagy spagetti?"...A válasz spagetti.

Nyomorultul érzem magam. Mindegy, holnap Szeged barátnőmmel és veszek egy új csizmát.

4 hozzászólás

Hajnal

Szerző: Hopeless on 2009.10.09. 04:58

Lassan 5 óra..2 óra óta fenn vagyok. Nem alszom...csak forgolódom és jár az agyam. Sikerült a volt cégem megbízóját elérni, meg is beszéltük, hogy jövőhéten találkozunk felvétel ügyben..mégsem alszom.

Hiányzik. Gecire hiányzik. Szerintem nem telik el olyan perc, hogy ne jutna eszembe.

Hétvégén barátnőmnél leszek, őt nemrég dobta munkatársam, szóval ő is eléggé kivan bukva, de majd orvosoljuk kellő mennyiségű alkohollal. Van idő mikor lúzerek közt érzi magát jól az ember...hát ez nekem most egy ilyen időszak. Majd lesz valami.

 

1 hozzászólás

Mai

Szerző: Hopeless on 2009.10.06. 23:10

Ha ha...Murphy köcsög...olvasgattam Báthoryt és láttam, hogy meg is filmesítették az életét, ami természetesen nem feltétlen sikerült hitelesre...kellő mennyiségű feljegyzések, beszámolók híján. A legtöbb információt a XVI. században kínvallatással szedték ki, jobbára természetesen a pornépből..kicsit igen abszurd, hogy egy grófnőt őrizetbe vesznek majd vádat emelnek ellene jobbágyai, cselédjei kínzásai miatt, ami akkoriban eléggé elterjedt volt a nemesek körében...jobban hiszek Thurzó György nádor kapzsiságáról és egoizmusától túlfűtött írások hadainak..mely következménye képpen természetesen anyagi (és viszonzatlan szerelmi?) vonzata miatt kellett távoznia a grófnőnek. No igen, Erzsébettel tényleg nem volt minden rendben, de badarság lenne elhinni azokat az alaptalan vádakat pl. hogy szűz lányok vérében fürdött. Ezt sehol, egy vádlott kínvallatása alatt nem jegyezték. No de gondoltam lássuk a véres drakula filmet...szóval ez a film lett a legdrágább közép-európai film és a szlovák filmtörténelem legsikeresebb produkciója is. Kellemes, hogy elhangzottak benne szép magyar szavak...de a film alapjába véve angol és nincs magyar szinkron, mivel hazai mozikban nem került bemutatásra megállapodás híján. Az Erzsébetet játszó színésznő szép, holott köztudott, hogy a grófnő nem volt egy gyönyörűség...és még sorolhatnám..de én nem ezektől dobtam le az ékszíjat.

Míg Nádasdy Ferenc (Báthory férje) a törökökkel csatázik, a grófnő szerelmes lesz...hát kibe is, egy MELEG festőbe...míly szép is a szerelem, nemdebár?? A legszebb, hogy amikor börtönbe veti Ferenc a festőt mert megtudja, hogy szeretett neje nem közömbös Merisi (mert így hívják) iránt, akkor a festő onnan megszökik...nah és ettől a ponttól fogva kezd egy kicsit érdekesen viselkedni Erzsébet. Óóóó mondom..most sírjak vagy röhögjek? Hát röhögtem. Felhívtam barátnőmet, mesélem a sztorit...ő meg csak annyit mondott, hogy nézessem meg a családfám...

comment: Esküszöm csak ártatlan történelmi drámát szerettem volna megnézni...de neeem...és Murphy csak nevet és nevet....legközelebb Mária Teréziáról készült filmet nézek...nah erre mit lépsz?

komment

Ma csak ennyi

Szerző: Hopeless on 2009.10.02. 22:18

Dekkolok. Itthon. Próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem, nem nagyon megy. Most így állás nélkül...basszus leírva így még gázabbnak hangzik. Még fogalmam sincs mit fogok csinálni...szerelmes voltam a munkámba. Nah mindegy...most elég sokmindenen túl kell tenni magam és felállni, hogy "Basszátok meg igenis túl élem, meg fogom csinálni!" Csak most tudjátok...mindent a kibaszott nulláról. Nem baj, lekötöm magam egyenlőre...depis könyvet olvasok Báthory Erzsébetről meg a Boleynokról...egyik se volt normális. Csoki, fagyi természetesen rosszulásig zabálok, elcseszett romantikus filmeket nézek és azt hajtogatom, hogy igen ez bármikor megtörténhet velem is (huhúú kúrva szánalmas vagyok). Asszem mára ennyi, holnap majd mesélek valami szépet...az elmúlt egy évből.

komment

Life sucks

Szerző: Hopeless on 2009.09.30. 23:33

Nah tessék újra itt. Össze vissza költöztettem ezt a hülye blogot, beláttam semmi értelme. Itt ismertek és kész. Elkezdhetném a legelején se de semmi kedvem, nagy léptekben leírom, hogy hol mit basztam el és hogy mennyire vagyok szánalmas.

1. Októberben felvett msn-re.

2. Novemberben közöltem vele, hogy szeretem.

3. Decemberben kiderült, hogy van egy igen fiatal pasija (nah pfff...)

4. Folyamatosan kapcsolatban álltam vele, mert ugyebár a remény hal meg utoljára és mert hülye vagyok.

5. Kaptam szülinapomra tőle egy ezüstkarkötőt (meg akartam zabálni :))

6. Pár napra rá (én csak 3 héttel utánna tudtam meg) kidobta a pasija

7. Persze bepróbálkoztam..elhajtott a picsába.

8. Most megint van valami csávója, fogalmam sincs ki az, de utálom.

Hát röviden ennyi. Jah írni akartam neki annó egy szánalmas szerelmes csöpögős levelet, de végül nem küldtem el és nem is fejeztem be...de kiteszem ide lássátok, hogy igenis létezik olyan szerelem ami feltétel nélküli és reménytelensége képes felemészteni. Talán ha nem lennék most munkanélküli, beteg és nem érezném magam teljesen kiszolgáltatottnak, akkor könnyebben menne. De még most is csak azt tudom mondani, hogy hiányzik és a legyünk barátok közhely egy hatalmas kő a szívemen. Holnap jövök..addig is, legyetek rosszak :)

jah a levél:

Nem tudom mit mondhatnék még, amit nem írtam esetleg máskor le vagy szóban nem mondtam volna el. Nah jó, szóban nem vagyok valami jó az érzéseim kifejtésében, mivel mindig félek a visszautasítástól. Szóval írni mindig is jobban szerettem, mert ez legalább megmarad és örök emlék.

Sokszor azon aggodalmaskodsz, hogy külsőleg talán nem vagy olyan mint régen. Szerintem nincs miért változtatnod magadon, de bármit teszel a külsőddel nekem elég ha a szemedbe nézek és olyan mintha pici pillangók szállnának fel a hasamban. Nem tudom másképp kifejezni magam, bármennyire is törekszem arra, hogy leírjam mindazt amit valójában kiváltasz belőlem. Én tudom, hogy sokszor csak idétlenül röhögök, vagy szánalmasan próbálok közömbös lenni a közeledben amiket nyílván észre is veszel, valójában nem is tudom mi járhat ilyenkor a fejedben velem kapcsolatban, de talán jobb ha nem is tudom. Vicces, de tényleg az Emil tudna mesélni leginkább az érzéseimről, mert tavaly nyáron tényleg csak Rólad beszéltem neki, úgy hogy Te még azt sem tudtad, hogy én létezem. Sokszor én is elcsodálkozom, hogy mennyire tudlak szeretni, de nem tartom magam ettől kevesebbnek. Tisztára lázba jövök, ha azt mondod, hogy eljössz hozzám..attól a pillanattól fogva semmi másra nem tudok koncentrálni. És ha itt vagy, akkor meg próbálom nem észrevehetően rajtad felejteni a tekintetem. Ilyenkor sokmindent megfigyelek, ami aztán gyakran válik a „Szeretem ahogy…” illetve „Szeretem amikor….” kezdetű mondataim részévé. Stendhal ezt nagyon szépen ”kristályosodás”-nak hívta a Szerelemről című esszéjében, amire tulajdonképp csak most figyeltem fel. Igen, órákig tudnálak csak nézni, mint ahogy azt tettem is amikor kint aludtunk a tanyán. Az arcod tényleg olyan mintha angyalok faragták volna…valójában innen is a neved. Mikor erősen koncentrálsz valamire, akkor meg kinyitod egy kicsit a szád és picit kidugod a nyelved. Ha kérdezel gyakran elfordítod a fejed jobbra és kicsit előre dölsz. Imádom amikor rágózol. Szeretem ahogy beszélsz, szerelmes vagyok a hangodba és szépen formálod a szavakat. Gyakran nem is tudok válaszolni, mert időközben elolvadtam és tudom, hogy csak idétlenül röhögnék megint. Gyakran mosolygok a makacsságodon, édes vagy amikor felhúzod magad valamin és csak mondod és mondod…

1 hozzászólás

Nyú

Szerző: Hopeless on 2009.03.04. 21:41

"Gyerekek...itt volt NÁLAM!! :D És tényleg itt volt!! Teljes maga valóságában!!! A tökéletes mosolyával együtt...itt volt még vele a másik munkatársam is és olyan jó volt. És annyira kinyírok mindenkit aki azt mondja RÁ, hogy hülye vagy nem képes semmire. Okos, művelt, kedves és kibaszottúl ért a szakmájához...hát persze hogy foglalt."

Mosolyogtam mikor ezt olvastam. Ez volt az utolsó bejegyzésem amit nem jelenítettem meg, mégis mikor most rákattintottam, hogy új bejegyzés megjelenítette az utolsó mondataimat..már nem is emlékeztem rá.

Whatever.

Igen, élek. Az oldal elköltözött. Kedves volt olvasóim, kitartásotok határtalan ezért dobjatok egy üzenetet, megadom az új címet.

Legyetek rosszak,

Hopeless.

1 hozzászólás

Majd

Szerző: Hopeless on 2008.07.30. 22:43

Talán holnap, mert nem bírom magamban tartani.

1 hozzászólás · 1 trackback

Over

Szerző: Hopeless on 2008.06.27. 18:30

A blogot bezárom, megszüntetem. Úgy gondolom különös magyarázatra nem szorul a döntésem.

Sziasztok.

2 hozzászólás

Randi 2

Szerző: Hopeless on 2008.06.22. 17:42

Jövőhéten. Remélhetőleg jobban sikerül mint az előző. Khmm...fő a pozitív hozzá állás. :) Majd elmesélem milyen volt.

komment

E-mail válaszok

Szerző: Hopeless on 2008.06.21. 23:09

Jajj, nem. Ő annyira más. Ő egyszerűen más. Szép. Meleg. Egy angyal. Tuti, hogy egy bukott angyal, aki azért esett a földre mert már a menyben is meleg volt és ezért ledobták. Tuti fájt neki a földet érés. Ő szép. A mosolya gyönyörű. A szeme kék mint a tenger (csak tippelek, mert még nem láttam a tengert). Ha eljönne, az első kérdésem is az lenne, hogy vajon melyik csillagot szeretné. Olyan szép és olyan elérhetetlen. Tíz évet az életemből, csak hogy hetero legyen.

Zene:

 

 

1 hozzászólás

Mozi

Szerző: Hopeless on 2008.06.21. 13:49

Moziba akarok menni. Hirtelen két filmet is meg szeretnék nézni. Az eseményt illetve a Szex és New York-ot. Hivtam kedvenc barátaimat, de az egyik melózik (úú az nem kellemes..), a másik épp nővel van (nah vajon melyik....), a harmadik még mindig a volt csaja után teper. Aztán eszembe jutott, hogy elmehetnék valamelyik munkatársammal...majd gyorsan elvetettem az ötletet, hiszen mindegyik nős vagy nője van és hát az mégiscsak hogy néz ki. Én nem tudom, hogy miért kell rögtön mindenkinek azt gondolni, hogyha egy csaj esetleg el szeretne menni egy ismerősével vagy munkatársával valahova, akkor tuti le akar feküdni vele. KÖNYÖRGÖM!! Én csak nem szeretnék egyedül lenni. Miért kell mindent túl reagálni és tovább gondolni??? Jajj csak moziba szeretnék menni...meg meginni egy sört valakivel.

1 hozzászólás

Baba váró

Szerző: Hopeless on 2008.06.19. 21:10
Most hívott a barátnőm, hogy KISMAMA! :) Annyira édes volt, hogy gondolt rám és képzeljétek a második ember voltam akinek elmondta a nagy hírt!! Hihetetlen boldog és felszabadult volt a hangja a telefonban és én örültem hogy hallom a hangját...hogy így hallom a hangját. El sem tudom képzelni, hogy vajon mit érezhet most...de abban biztos vagyok, hogy ez az egyik legszebb és legboldogabb nap az életében. Hangosan kacagott és..annyira nem tudom leírni vagy elmondani...de ez a legcsodálatosabb dolog ami az emberrel megtörténhet! :) :) Még mindig folyik a könnyem mert hát elég vegyesek az érzéseim. Egyrészt már alig várom, hogy elkisérjem egy ultrahangra, vagy együtt nézzünk falatnyi ruhákat a kis Tündérnek, vagy hogy először a kezembe tarthassam. A barátnőm fantasztikus ember és biztos vagyok benne, hogy példa értékű anya lesz, csak a másik oldalon ne fájna annyira, hogy sajnos én egyedül vagyok...most kicsit sírok, túlnyomórészt a boldogságtól és picit a magány miatt...
1 hozzászólás

Hétköznap

Szerző: Hopeless on 2008.06.16. 18:20
Egy idióta vagyok. Az agresszív fajtából... Ma, hogy hazajöttem kitaláltam (ÉN az okos), hogy le kéne olvasztani a hűtőt, ugyanis nem férek hozzá a fagyasztott darálthúsomhoz...pedig minden áron bolognait akartam enni. Már csak azért is. Tésztával...rengeteg tésztával. Annyira felspanoltam magam, hogy neki is estem az olvasztásnak (természetesen forró víz meg minden játszott), de minden hiába, a fagyasztóm külön életet élt és ezért úgy döntöttem, hogy kinyírom. Neki is estem először késsel, majd csavarhúzóval, de a végén a csak a véső nyert, mellyel sikerült a darálthúst kiszabadítani a jégveremből. ÓÓÓ boldog voltam, de ekkor már rendesen fél nyolc volt, a haverok úton hozzám, én meg még átkozottúl éhesen...gondoltam az szóba se jöhet, hogy esetleg megcsinálom a bolognait és megkínálom őket is..nem nem ahhoz túl írígy vagyok és szodé. Ehhez képest mindenki evett belőle, csak Én nem, mert elkezdtem agresszíven sörözni és úgy felbasztam az agyam, mikor Mr. Szexisten megint Miss No Brain-nel jelent meg karöltve, hogy el is ment az étvágyam. Az még hagyján, hogy a csaj nem emlékszik a nevemre...de az hogy lehet hogy minden másra bezzeg túl jól??!!! Megjelent, az öltözéke hát hogy is mondjam..."hardly anything" és így nyitott:
MNB: ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ sziijjjaaaa, annyyiirraa öörüülööök, hogy meeggiint lááátlaak!!!!
*én nem.
komment: ezt a mondatát 3 icuri picuri puszikával spékelte meg...Istenem mivel érdemeltem ezt, de tényleg???!!! Nah mindegy, a barátaimra való tekintettel eljátszottam a kedves szőke libát....egy darabig.
Én: Jajj szióóó!! Ti újra együtt?? De jóóó!!!
komment: a barátnőm persze hangosan röhögött és még Mr. Szexisten is elmosolyodott. :)
MNB: Nagyon cuki ez a kégli...jó nagy az ebédlő asztal...
*kipróbálnád mi? Álmodj királylány..
Én: Aha.*mosoly
MNB: Mi újság van veled? Mi van a buzi fickóval?
*egyenként fogom kitépni az összes szál mű hajad és megetetem veled...
komment: nah itt egy kicsikét megfagyott a levegő.
Én: Kicsodával? *bambulok rá hülyén, értetlenül, mint aki azt se tudja, hogy mi volt a kérdés.
És akkor látszott, hogy az ártatlan konkrétan elgondolkozik azzal a csökevénnyel a fejében, hogy akkor most talán nem is Én voltam akinek tetszett a "buzi".
MNB: Hmmm..semmi, csak lehet össze kevertelek valakivel.
*te vészesen hülye vagy...
Én: hmm..ok. *mosoly
Ennyit beszélgettem vele. Nem is lehetett volna többet, hiszen a csaj annyira kész volt, hogy egész este csak engem bámult, de hiába mert egyszerűen nem jött rá, hogy akkor most kivel kever...szánalmas.

Egyébként a bolondok előszeretettel keresik társaságom, mivel az utóbbi pár napban nem csak MNB talált meg...beszélgettem a minap Mr. Cutie-val msn-en és egyszercsak megjelenik egy üzenet valamilyen sráctól, aki kb. 2 éve van fenn nálam és max. 4-szer ha beszéltünk és természetesen soha sem találkoztunk.
Minden esetre ő bevallotta el nem múló szerelmét irántam és én nem tudtam, hogy kínomban röhögjek vagy sírjak. Tuti be volt szívva, vagy én nem is tudom...de a beszélgetés vége felé már komolyan el kezdtem félni tőle. Összefüggéstelen mondatok és egyre dúrvább beszólások váltogatták egymást és nem értettem, hogy akkor most Én miről is tehetek és, hogy egyáltalán mit akar. úgy döntöttem, hogy inkább letiltom meg törlöm meg amit lehet...jah és kétszer is le ellenőrzöm, hogy jól be van-e zárva az ajtóm. A legszebb az egészben, hogy tudom, hogy honnan ismerem (anno egy tanulmányomhoz adott pár anyagot), de nemhogy semmit nem tudok róla, már (szégyen nem szégyen) a nevére sem emlékszem. Hát, mostmár nem is akarom tudni...

Mr. Melegről nincs hír...már azt hittem, hogy nem is dolgozik A Cégnél, amikor is egyik munkatársam közölte, hogy szivárvány színű karkötője van...ők azon filóztak, hogy ez azért kicsit "buzis"...én meg azon, hogy mennyire hülyék...meg azon, hogy az arcát tuti angyalok faragták. Minden esetre elég szar napom volt...

Jó éjt.


2 hozzászólás · 1 trackback

A Randi

Szerző: Hopeless on 2008.06.10. 20:05
Vagyok. Élek. Lélegzem. De tényleg. Mindent csinálok ami a létfenntartáshoz szükséges...nah jó basszus, majdnem mindent. Szóval hirtelen történt felindulásból (vagy csak szimplán elment az eszem) felhívtam Mr. Blonde-t.
Megbeszéltünk egy találkát és végülis örültem, hogy végre kiszakadok az unalmas hétköznapokból. Hosszasan állva a tükör előtt mérlegeltem a helyzetet és persze az ilyenkor igencsak aktuális kérdések jártak a fejemben mint pl.: Biztos, hogy akarom én ezt? Mi van ha egy retardált bunkó? stb stb. Ezért megelőzvén a dolgokat Mr. Cute tanácsára felkötöttem a hajam, mintegy jelzésképpen, hogy ma -drágám -nagyot -szívtál- mert- engem- nem- dugsz- meg (ha-mégis-akkor-Wentworth-Millernek-hívnak).
És ezzel a lendülettel belevetettem magam A Randiba. Nah hát az, hogy a srác elve egy motorral érkezett (ráadásul a nagyobbik fajtából), eleve még szorosabbra húzta az övemet a nadrágomon..elmondta, de tényleg, hogy milyen motor, de könyörgöm...ha egy csaj
mégcsak annyit se nyög, hogy szép-járgány, akkor minek eröltetni a témát?
Őszinte leszek. Nem szeretem a motorokat..és most finom voltam és nőies. Valójában leszarom, hogy mennyibe került és, hogy mennyibe fáj a fenntartása egy ilyen dögnek. Nah mindegy...végülis nem azért mentem, hogy ítélkezzek a hobbija felett. Szóval a beszélgetésünk nagyjából rövid volt és nem is emlékszem mindenre...de, hogy mire gondoltam közben, nah arra kristálytisztán.
Kávé rendelés, milyen volt a napod és társai. És aztán elkezdte.
Ő: Hétvégén voltam a nyaralómban-sok a meló vele-most épp vettünk két plazmát, mert kezdődik az EB és hát ugye valamin nézni kell...
*ú bazd meg...
Én: Aha.
Ő: Jó lett volna, ha ki is megyünk haverokkal, de választanom kellett, hogy 2 hét Kalifornia, vagy EB...
*miért apuci korlátozza a hitelkártyád?
Én: Aha.
Ő: Tényleg, hova mész idén nyaralni?
*a munkahelyemen egész kellemes a klíma...
Én: Még nem döntöttem el. Te?
*Mi a francért kérdezek egyáltalán?
Ő: Óh igen, vacilálunk a haverokkal, hogy vagy.....
Igen ekkor már erősen vágytam egy tequilára (nem nem egy felesre, minimum fél üvegre!)
*ilyen nincs...
Aztán gagyogott megint valamit a motorjáról, meghogy 4 hónapja volt vele egy esése, de valahogy bunkó vagyok és leszartam. Néztem a szemét, ami világosban mégsem tünt annyira szép kéknek...legalábbis fele olyan szép sem volt mint Mr. Melegé...és Én hozzá tettem a mércét...ezzel kibasztam magammal, hiszen jó magasra tettem és most meg itt szívok...minden esetre a teste kifogástalan volt és igazán helyes, amikor mosolyog. Komolyan eljátszottam egy röpke pillanatra, hogy megér egy menetet csak...ne szólaljon meg ezen a fellengzős hangon meg a beképzelt modorával.
Ő: bla blanemtom-van egy mercedesem-fekete-imádom a színét-a fekete a kedvencem-neked?
*Az a csaj engem bámul?
Én: A zöld.
Ő: Aha. Nem vagy éhes kérsz valamit enni? Vagy menjünk valahova?
*úúúú valaki már nagyon kefélne...az a csaj mit bámul??
Én: Nem vagyok éhes köszönöm, de igyunk még egy kólát.
*ha a csaj idejön és lekap mert leszbikus, Én esküszöm haza megyek és felkötöm magam...
Ő: Ok.
Kóla rendel, további sablon szövegek, nyálas-cicababát-döntős dumák, és a csaj aki TUTI rám volt indulva, elhagyta a kávézót. És nemsokkal rá mi is.
Az igazat megvalva, tényleg nem sokat beszéltem...nem láttam értelmét elmondani neki, hogy Én ugyan mit szeretek és mit nem, de illedelmesen mosolyogtam rá, minden egyes csajozós beszólás alkalmával...igen, áldottam az eget jah és Mr.Cute-t, hogy felkötöttem a hajam. ;)
9 hozzászólás

Növényemnek...

Szerző: Hopeless on 2008.06.03. 18:46
Kérlek, ne haragudj a mai viselkedésemért. Kétségbe vagyok esve és mivel nem tudom mit csináljak ezért sajnos azoknak az embereknek esek neki, akiket egyébként soha nem bántanék. Rájöttem, hogy a viselkedésem kezd kicsit infantilissá válni és EZ tényleg nem vall rám. Mivel a legkevésbé sem szeretném eltolni magamtól azokat az embereket akiket tényleg tiszta szívemből szeretek, ezért megkímélve magamat a hallgatás mellett döntöttem, ami jelen esetben talán a legkönnyebb megoldás, de legalább nem szül haragot vagy bármi féle megaláztatást.

Igen, talán gyáva vagyok...gyáva mert félek az elutasítástól és féltem az egzisztenciám amit ez a munka nyújt nekem. Ezért jobb ha hallgatok.
Igen, talán egoista vagyok...dehát ki mást vehetnék figyelembe jelen helyzetben? Talán Őt? Aki talán már a nevemre sem emlékszik? A barátaimat? Miattuk is, hidd el jobb ha hallgatok.
Úgy gondolod, hogy talán rossz döntést hoztam és alakulhatott volna másképp is? Hiszen Te is tudod nagyon jól, hogy ebből soha nem lesz happy end, bármennyire is szeretnénk....ezért jobb ha hallgatok és így talán elviselhetőbb a fájdalom.

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy nem az a rész lett volna a legrosszabb amikor kimondja, elmondja vagy megjegyzi. A legjobban az fájt volna, hogy ha a közeledésem miatt teljesen elzárkózik, nyíltan kerül vagy ami a legrosszabb, hogy ha esetleg megvet.

Remélem megértesz és elnézed hibáim.

Végül az egyik nagy kedvencem:


1 hozzászólás
süti beállítások módosítása