Nah itten vagyok...1 órás alvás után megjártam Szegedet, de eléggé lehúzó volt. Nem nagyon jön be az a város ez van...és még egy normális csizma sem volt...milyen már? :D No de sebaj...most épp szakdogát írok egy ismerősömnek, mert nem valami jó benne. Mondtam neki nem gond, szívesen megcsinálom, addig is lefoglalom magam. Egy másik ismerősömnek meg bevállaltam a honlapját, hogy megtervezem...szegénykém eléggé padlón van, én meg úgy gondoltam, hátha ezzel is tudok neki egy picit segíteni. Szerencsére sikerült, mert nagyon optimista lett mikor elmondtam neki az elképzeléseimet a honlappal kapcsolatban. Örülök, ha segíthetek..a barátaim szerint a szívem fog a sírba vinni, dehát ez van. :)
Össze kéne szedni magam, mert ha megállapodók a drága megbízónkkal akkor valószínűleg egy irodába is kerülök a kedves meleg sráccal..adtam már itt valami nevet neki? Mindegy. A lényeg, hogy nagyon nem kéne, hogy lássa, hogy igencsak kapbefaszom hangulatom van..de tuti lennének sztorik amin röhöghetnétek mennyire lúzer vagyok. :D Áh nem...egyébként nem gond, szeretek velük dolgozni és jajj imádom a munkámat. Lefoglalom majd szépen magam a költözéssel, meg a melóval aztán majd lesz valami.
Életbe vágóan fontos a csizma...nem értem miért. De annyira hajtom, hogy szerintem már azért nem találok egy normálisat.
Egyébként próbálok optimista lenni...a héten kiderül, hogy mi lesz meg hogy alakul az életem és a legfontosabb most az, hogy legyen munkám. Ha sikerül, akkor azokkal dolgozhatok akikkel eddig is szerettem és szerencsére még többet. A magánéletem..nos az meg majd alakul...
