Azt mondják az okosok, hogy fogadjam el önmagamat. Szóval oda álltam a tükör elé és elkezdtem mondogatni mit szeretek és mit nem magammal kapcsolatban. Így gondoltam, talán fel tudom mérni a hibáim és a lehetőségeim hogy hogyan lehetnék jobb ember és lehet az önbizalmamat is kicsit növelhetném. Ha megkérdeznétek egy ismerősömet, hogy ugyan milyen lány is vagyok én, biztos nem hallanátok azt, hogy átlagos vagy olyan mint a legtöbb. A barátaim szerint eléggé összetett egyéniség vagyok és igen megvan a saját stílusom is. A legviccesebb az egészben, hogy épp ma halmoztak el bókokkal...természetesen egyik csatak gay ismim volt az, dehát így kerek a világ nem? Szóval nekem igen kevés az önbizalmam, pedig hát sok ember szerint nem kellene, hogy így legyen. Mondom oké akkor nézzük..
-nem vagyok buta (munkám szerint tervező vagyok, sokminden érdekel, sokszor kockának tartom magam, szeretek olvasni és imádom a különböző kultúrákat és sorolhatnám még...de ez nem is részese igazán az önbizalmam hiányának. Természetesen amihez nem értek abban nem állok le más szakemberrel vitatkozni és tisztában vagyok az esetleges korlátaimmal is.)
-érzékeny vagyok, családcentrikus, menthetetlen romantikus (úgyhívják: NŐ...ez van nem tudok ezzel mit kezdeni)
-nem vagyok haragtartó, ha valaki megbánt egyszerűen akkor sem megy...megsértődöm persze, de ez nem tart nálam sokáig.
-kihívásokat keresek (ez leginkább a munkámra igaz, az hogy beleestem egy melegbe nekem nem kihívás hanem baj)
Tudjátok akárhogy gondolkozom mindig arra jutom, hogy még mindig nem vagyok eléggé türelmes. Gyerekek ehhez a pasihoz olyan türelem kell, amit ti még nem éltetek. Még mindig van úgy sokszor, hogy meg bírnám fojtani, de szerencsére aztán csak legyintek az egészre. Nem tartom hátrányomnak azt viszont, hogy ami a szívemen az a számon. Kimondom. Megkérdezem. Rákérdezek. Véleményt mondok. Mindig. (természetesen ez vele kapcsolatban nem igaz...ha vele beszélek akkor: Nem mondom ki, bámulom a száját, az arcát, nem kérdezek mert be vagyok fosva, hogy hülyének tart, nem kérdezek rá semmire amiről úgy gondolom, hogy hülyének tartana és igyekszem inkább kussolni és kussolni...de ma azért mondtam véleményt, amit nem méltatott válaszra sem..ez van)
Oké. Eddig megvolnánk. Akkor külsőségek.
-172 cm magas 48 kiló vagyok. Hajrá. Nekem nincs ezzel gond. Azt eszek amit akarok és azt veszek fel ami tetszik.
-Hosszú barna a hajam és barna a szemem. Sokáig voltam szőke. Ő eleve szőkén ismert meg és neki az is tetszett..a szőke. Aztán behapsizott és úgy döntöttem barna leszek. Csak miatta voltam már szőke, aminek persze így semmi értelme.
Erről nem tudok hirtelen így mit mondani...külsőleg nincs nagy problémám, persze azért tudnék ezt azt változtatni magamon...de nemhiszem hogy gyökerében itt lenne a baj.
És tudjátok most, hogy írom ezeket eszembe jutott valami...lehet, hogy az egész önbizalomhiány oka Ő. Több mint egy év napi 8-10 órás chat meg találkák stb...és kétszer bókolt. KÉTSZER. Mind a kettőre emlékszem. De soha nem dícsérte meg a ruhám vagy jegyezte volna meg hogy csinos vagyok...ami szinte sokszor már feltűnő volt. Más meleg ismerőseim attól még hogy melegek, tudták azt mondani, hogy jól nézek ki. Ő soha.
Hülyeség az egész, mi? Jah.
