Szóval kedves, csütörtök este megkaptam a magamét. Igen, kiült a nagy D betű az arcomra, mikoris kinyögted, hogy olvasod a blogom. Jöttek a nem kell beszélnünk és hogy nyomozok meg kutatok utánad mert elolvastam egy kúrva smst ami a kibaszott céges telefonodban volt. Átfutott rajtam hideg, meleg és természetesen rettenetesen szégyelltem magam. Leírtam msn-en hogy mi történt és bocsánatot is kértem. Írásban. Mert a telefont nem vetted fel, nehogymár meg tudjuk ezt beszélni. Jogosan haragudtál, tényleg nem lett volna szabad megnéznem az smseket és ezért egy órán át próbáltam (amennyire csak lehet írásban) érzékeltetni azt, hogy mennyire bánt a dolog. Bocsánatot kértem és pont. Nah és kedves innen indul a sztori, hogy miért is írom ezt a post-ot. Csütörtök este volt időm gondolkodni, ahogy mondtad. Azt értem, hogy mekkora fasz vagyok, mert megnéztem valamit amihez semmi közöm, de a világ legtermészetesebb dolga, hogy TE meg sutyiba a blogom olvasod???? Ha most nem húzod fel magad és nem közlöd, hogy kapjam be, akkor vajon meddig tápláltad volna a most már egyébként sem kicsi egódat? Sértve érzed magad és nem látsz tovább az orrodnál mert semmi, az ég világon semmi más nem hatott meg, csak az az egy darab bejegyzés. Úgy éreztem magam, mint aki teljesen meztelen. Itt vannak leírva a gondolataim, az érzéseim, többnyire az életem. De a kíváncsiság nagy úr nemdebár? Remélem jókat nevettél és természetesen dagadt is a májad ezerrel. A kis hülye naív picsa…gondolhattad sokszor magadban. És most had meséljem el a pénteki napomat is. Miután csütörtök este nem nagyon aludtam mert bántott a dolog, kicsit félve is mentem dolgozni. Úgy döntöttem, hogy meghúzom magam hátha nem lesz nagy baj. Így is lett, nem vettünk egymásról tudomást és nem volt gond. Féltem, hogy elmondod M.-nek (mert ugyebár mindent elmondassz hiszen a legjobb barátod) és akkor majd kapok a fejemre a bulin este. Alig ettem, turkáltam a hülye kaját és alig vártam, hogy találkozzak M-el, hogy elmondja tényleg mekkora buta dolgot csináltam. Nem így lett. Azt mondta, nem mondtál neki semmit…hát elmondtam én. Megnyugtatott, hogy nincs nagy gond és érthető, hogy kíváncsi voltam. Gondoltam okés és ittunk. Sokat és sokfélét. Akkor felbátorodtam és úgy gondoltam megkérdezem, hogy meddig leszel besértődve. Kihívtalak..de amikor megkérdezted, hogy mit akarok már nem tudtam válaszolni. Mindenre emlékszem. Tiszta volt az agyam és mindent hallottam is. Első hányás és nem bírtam tovább tartani magam. Tisztában voltam azzal, hogy oké ittam rendesen, de valami nincs rendben. Pillanatok alatt összerogytam mint még soha és amikor begörcsölt a hasam már tudtam. Ismerem az érzést és ellenségemnek nem kívánnám. Minden egyes mozdulattal felfordult a gyomrom és az elfogyasztott tekintélyes mennyiségű alkohol is dolgozott rendesen. Hiába hánytam, egyre rosszabb lett. A végén már abszolút nem ment az sem, hogy felálljak. A hasam görcsbe állt és semmi mást nem tudtam csak a nőgyógyászom nevét meg a tiédet mondogatni. Hallottam minden szavad. A „jajj már itt vagyok” és a „most döntsd el hisztizel vagy rosszul vagy” voltak a kedvenceim. Nem esek térde és nem foglalom imába a neved, mert bevittél és letettél az ágyba, mert… és most idézek egyik kolegától: ”Tudod a csapatból bármelyikünk, bármit megtett volna, mert a barátaid vagyunk és szeretünk, de Ő kilógott a sorból!” Ott feküdtem és hallottam minden szót. Hallottam a pusmogást, hogy ”Itt hagyta?” ”Tényleg lelépett?” Aztán, hogy Zs. Odahajolt és nyugtatgatott, hogy ”Kiment, mert nem érzi jól magát” aztán felállt és oda súgta valakinek, hogy ”Baszki elment”…Szerinted? OTTHAGYTÁL! Hogy tehetted ezt velem? Emlékeztetnélek egy bizonyos bulira, ahol valaki rosszul lett…ott ki volt melletted? Ki tett a kibaszott tus alá, aztán dugott ágyba? Ki nézte, hogy rendesen lélegzel-e? KI??? És te meg OTTHAGYTÁL! Cs. oda ült mellém és simogatta a hajam és emlékszem mindenre amit mondott! Ott volt velem míg el nem aludtam, aztán meg felváltva jöttek be hozzám! Hiába téptem a szám, mert megbíztam benned..elmondtam, hogy beteg vagyok és kezelésre kéne járnom és tegnap este mondtam, hogy a hasam! OTTHAGYTÁL! Bevittél és eltüntél..aki ott volt annak mondtam, hogy ellenőrizze bevérzek-e. Kis táblát ne tegyek a nyakamba, hogy baszd meg nem szimplán részeg vagyok? Ennyire számíthattam rád. Ennyire vetted komolyan, mikor erőt vettem magamon és elmondtam, hogy mi a helyzet. Tudod milyen? Mikor ott ülsz az orvosnál és közlik, hogy ez a problémád és ezek a lehetőségeid? Dehogy tudod. Ott feküdtem és vártam, hogy mikor durvul be a dolog, de nagynehezen sikerült elaludnom. Azt tudom szívem, hogy valahányszor kinyitottam a szemem volt mellettem valaki. Szóval ennyi! Itt szakadt el a cérna! Ne haragudj, de ezt a békát már nem nyelem le. Mindig elismertem, ha hülye voltam és tudtam bocsánatot kérni. Felnéztem rád, annyi mindent szerettem volna tőled tanulni, tiszteltelek mint embert…és TE? Te titokban olvastad a blogomat és egy olyan dolognak kerítettél akkora feneket, hogy az már több mint infantilis. Szartál bele, hogy mennyire vagyok rosszul és alap, hogy semmi telefon vagy sms, hogy egyáltalán hogy vagyok. Egyébként köszönöm megvagyok, kicsit vérzek, de bevettem a bogyóim és rendbe jövök. Szóval szívem most Te gondolkozz el és tőlem aztán lehet besértődni…de ezt nem mostanában fogom megbocsájtani. A napi faszkorbács a tied.
Indo Music Code Generator by musik-live.net
