Tegnap eljött a volt munkatársnőm..vagy barátnőm. Igazából nem tudom, hogy hogyan nevezzem...eleinte még tényleg csak munkatársnő volt, aztán amikor már kezdtünk szétcsúszni a hajtásban meg jött az az állandó megfelelési kényszer...persze akkor már egymás válán sírtunk egy üveg tequila mellett. Nah mindegy. Szóval eljött.
Már amikor felhívott, hogy meglátogatna és hoz pizzát is, tudtam miért jön. Meló ügyben és a segítségemet kérni. Mindig ez van. Az az átkozott cég...haha már fél éve keservesen próbálnak pótolni, de eddig mind a 3 jelentkező kibukott.*mosoly, mert megérdemlik.
Leült a fotelba és kihúzta magát. Kifogástalanul volt öltözve. Sötét szoknya, világos blúz, hozzá illő smink és cipő. Végig néztem rajta és eszembe jutott, hogy milyen görcsösen ragaszkodtam annó Én is ehhez a megjelenéshez. Elvárt volt. Legyél attraktív és okos.
1. Attraktív, hogy a puccos vacsorákon a seggnyaló főnöködnek dagadjon a melle, mikor a 60 és a halál közötti professzorok csurgatják a nyálukat rád, miközben perverz gondolatok szállják meg egyébként is beteg agyukat...
2. És legyél okos, mert ugyanezekkel a professzorokkal kell dolgoznod, hosszú hosszú ideig. Nem volt leányálom, higyétek el.
Minden esetre most itt ült nállam. Szigorúan csak egy szelet pizzát evett, de arról is csak a feltétet. Biztos vagyok benne, hogy anorexiás. Csont és bőr. Haha bagoly mondja verébnek...jó, de én genetikailag vagyok ilyen gizda, úgyhogy boldogan magamba nyomtam az egész pizzát.
Nagy nehezen kinyögte, hogy mit akar, én elmondtam, hogy szerintem hogyan csinálja bla bla bla. Majd valahonnan erőt kapott és elővette menedzser énjét:
Ő: Mi van veled?
Én: Jól vagyok.
Ő: Még mindig szereted az embereket hülyének nézni mi?
* nem, csak szerettem volna megúszni ezt a részét a látogatásnak..
Én: Igen.*mosoly
Én: Veled mi van?
Ő: Fáradt vagyok-elegem van a cégből-egy hónapban egyszer ha szexelünk a pasimmal-de tudod, hogy szeptemberben esküvő.
*hogy is felejthetném el, kéthetente egyszer biztos emlékeztetsz rá.
Én: Én bírom a melóm-szerelmes vagyok a meleg munkatársamba-és erről egy szánalmas blogot is vezetek-el akarom hívni randizni-és nem tudom megmondani, hogy mikor szexeltem.
komment: Aha. Láttam, hogy lefehéredik és készül a kiosztásra.
Ő: Ennyire unatkozol??? Vagy csak szimplán elment az eszed? Lejáratnád magad?
* Ó igen. Ő soha nem kezdeményezne, nem minthogyha bármikor is szüksége lett volna rá és elvárta tőlem, hogy Én se tegyem. Ó Istenem, csak nem darabokra hullott az a tökéletes kép amit kialakított rólam??
Én: Lejáratom magam?
Ő: Elmondod neki-Ő nemet mond-te hatalmas kudarcként éled meg-többet nem bírsz a szemébe nézni-maximalista vagy és mivel így elbuktál megalázottnak érzed magad-mindig arra gondolsz, hogy biztos mindenki tudja a Cégnél-nem tudod elviselni-felmondassz. Kell ez neked?
komment: nem tudom pontosan leírni miket mondott még vagy vágott hozzám, de ezekre a részekre határozottan emlékszem.
*tünj el.
Én: Tehát?
Ő: Most meggyógyúlsz-fodrászhoz mész-12 órát dolgozol-össze szedsz egy alkalmi kapcsolatot-SOHA nem mondod meg NEKI, hogy mit érzel és SOHA egy pici jelét sem mutatod, hogy vonzódsz hozzá-és befejezed az idióta blogolást. Felnőtt nő vagy és ez vagy TE.
*tünj el
Én:Húú igazi menedzser vagy. Még egy baráti tanácsot is parancsokba és utasításokba foglalsz. Büszke vagyok rád.
* nah ez ütött...diadalittasan mosolygott mert azt várta, hogy le állok vele vitázni...mindig szeretett velem rivalizálni, és valamilyen szinten Én is vele, de nem most.
Nem tudtam megvédeni magam, illetve a saját álláspontomat. Végig azt kívántam, hogy takarodjon el, mert tudtam, hogy igaza van..hagytam nyerni és ez bosszant.
Nem nem barátnő...csak volt munkatárs.
És kedves olvasóim:
Tudok mérlegelni és tudom, hogy ez egy veszett ügy. Tudom, hogy pontosan így dolgoznám fel a kialakult helyzetet. A kérdés az, hogy melyik a rosszabb: a megalázottság miatt felmondani, vagy elfolytott érzelmekkel élni és esténként telesírni a párnát?
Már amikor felhívott, hogy meglátogatna és hoz pizzát is, tudtam miért jön. Meló ügyben és a segítségemet kérni. Mindig ez van. Az az átkozott cég...haha már fél éve keservesen próbálnak pótolni, de eddig mind a 3 jelentkező kibukott.*mosoly, mert megérdemlik.
Leült a fotelba és kihúzta magát. Kifogástalanul volt öltözve. Sötét szoknya, világos blúz, hozzá illő smink és cipő. Végig néztem rajta és eszembe jutott, hogy milyen görcsösen ragaszkodtam annó Én is ehhez a megjelenéshez. Elvárt volt. Legyél attraktív és okos.
1. Attraktív, hogy a puccos vacsorákon a seggnyaló főnöködnek dagadjon a melle, mikor a 60 és a halál közötti professzorok csurgatják a nyálukat rád, miközben perverz gondolatok szállják meg egyébként is beteg agyukat...
2. És legyél okos, mert ugyanezekkel a professzorokkal kell dolgoznod, hosszú hosszú ideig. Nem volt leányálom, higyétek el.
Minden esetre most itt ült nállam. Szigorúan csak egy szelet pizzát evett, de arról is csak a feltétet. Biztos vagyok benne, hogy anorexiás. Csont és bőr. Haha bagoly mondja verébnek...jó, de én genetikailag vagyok ilyen gizda, úgyhogy boldogan magamba nyomtam az egész pizzát.
Nagy nehezen kinyögte, hogy mit akar, én elmondtam, hogy szerintem hogyan csinálja bla bla bla. Majd valahonnan erőt kapott és elővette menedzser énjét:
Ő: Mi van veled?
Én: Jól vagyok.
Ő: Még mindig szereted az embereket hülyének nézni mi?
* nem, csak szerettem volna megúszni ezt a részét a látogatásnak..
Én: Igen.*mosoly
Én: Veled mi van?
Ő: Fáradt vagyok-elegem van a cégből-egy hónapban egyszer ha szexelünk a pasimmal-de tudod, hogy szeptemberben esküvő.
*hogy is felejthetném el, kéthetente egyszer biztos emlékeztetsz rá.
Én: Én bírom a melóm-szerelmes vagyok a meleg munkatársamba-és erről egy szánalmas blogot is vezetek-el akarom hívni randizni-és nem tudom megmondani, hogy mikor szexeltem.
komment: Aha. Láttam, hogy lefehéredik és készül a kiosztásra.
Ő: Ennyire unatkozol??? Vagy csak szimplán elment az eszed? Lejáratnád magad?
* Ó igen. Ő soha nem kezdeményezne, nem minthogyha bármikor is szüksége lett volna rá és elvárta tőlem, hogy Én se tegyem. Ó Istenem, csak nem darabokra hullott az a tökéletes kép amit kialakított rólam??
Én: Lejáratom magam?
Ő: Elmondod neki-Ő nemet mond-te hatalmas kudarcként éled meg-többet nem bírsz a szemébe nézni-maximalista vagy és mivel így elbuktál megalázottnak érzed magad-mindig arra gondolsz, hogy biztos mindenki tudja a Cégnél-nem tudod elviselni-felmondassz. Kell ez neked?
komment: nem tudom pontosan leírni miket mondott még vagy vágott hozzám, de ezekre a részekre határozottan emlékszem.
*tünj el.
Én: Tehát?
Ő: Most meggyógyúlsz-fodrászhoz mész-12 órát dolgozol-össze szedsz egy alkalmi kapcsolatot-SOHA nem mondod meg NEKI, hogy mit érzel és SOHA egy pici jelét sem mutatod, hogy vonzódsz hozzá-és befejezed az idióta blogolást. Felnőtt nő vagy és ez vagy TE.
*tünj el
Én:Húú igazi menedzser vagy. Még egy baráti tanácsot is parancsokba és utasításokba foglalsz. Büszke vagyok rád.
* nah ez ütött...diadalittasan mosolygott mert azt várta, hogy le állok vele vitázni...mindig szeretett velem rivalizálni, és valamilyen szinten Én is vele, de nem most.
Nem tudtam megvédeni magam, illetve a saját álláspontomat. Végig azt kívántam, hogy takarodjon el, mert tudtam, hogy igaza van..hagytam nyerni és ez bosszant.
Nem nem barátnő...csak volt munkatárs.
És kedves olvasóim:
Tudok mérlegelni és tudom, hogy ez egy veszett ügy. Tudom, hogy pontosan így dolgoznám fel a kialakult helyzetet. A kérdés az, hogy melyik a rosszabb: a megalázottság miatt felmondani, vagy elfolytott érzelmekkel élni és esténként telesírni a párnát?
