Helló világ. Megjöttem. Elég érdekesen alakult az utóbbi három napom. Először is elolvastam ezt a vámpíros könyvet...hát hogy is mondjam...mondjuk megasztárosan: "Valahogy nem jött át." Több szempontból is:
1. A sztori elcsépelt mondhatni szánalmasan egyszerű és unalmas. Össze se lehet hasonlítani egy Anne Rice könyvel.
2. A főszerepre (vagy mire) szánt nőt már az első harminc oldal elolvasása után megfolytottam volna. Nem csak a szimpátiámat nem nyerte el, de még fel is mérgel.
3. A könyvben megtalálhatóak állítóag nagy igazságokat rejtő és elgondolkodtató mondatok...én erre csak annyit mondanék, hogy ó igeen, ezt már ellőtték...egy másik, színvonalasabb könyvben.
4. Az erotikus jelenetektől pedig egyszerűen nem lett vizes a bugyim. De biztos bennem van a hiba.
Szóval, bestseller mi? Idióta amerikaiak.
Holnap megveszem Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai című könyvét. Úgy hallottam, hogy elég jó.
A hétvégén kicsit magamba roskadtam. Biztos veletek is előfordult már, amikor úgy éreztétek, hogy minden amit tesztek és esetleg balul sül el, az valószínűleg a TI hibátok. Nem nem szenvedek kóros önbizalom hiányban, sőt depressziósnak sem jellemezném magam...
Szóval kihez is fordulhatnék??? (az üveg sörömet leszámítva..)
Jut eszembe, Mr. Szexisten természetesen tarolt az öltönyben...olyannyira, hogy még egy randit is össze szedett magának, elmondása szerint egy egyedülálló 35 év körüli középvezetői állásban lévő nőt, akin már akkor látszott, hogy kész szétteni a lábát ott helyben, amikor bemutatkozott.
Közöltem vele, hogy egy hímringyó. Erre Ő: "Te pedig írigy"...ez volt az első döfés.
Aztán megjött kedvenc barátnőm már eleve kicsit szórakozottan és a kezembe adott egy becsomagolt könyvet és ennyit tett hozzá: "Legalább olvasd, ha már csak ennyi jutott."
Kibontottam, ez volt benne: Paul Burston: Szégyentelen.
Megfordítottam, hogy megnézzem miről szól, de csak egy mondatig jutottam:"Martin jóképű, kedves, jóravaló fickó, de a pasija négy év után váratlanul elhagyja egy férfi prostituáltért."
Rájuk néztem... és kimentem a wc-re.
Összezuhantam. Bőgtem mint egy 14 éves csitri akit nem engednek el diszkóba. Hangosan sírtam és legszívesebben üvöltöttem is volna. A barátnőm elkezdte verni az ajtót, hogy engedjem be és ne haragudjak, csak viccnek szánta a vámpíros könyv miatt. Egy idő után hallottam, hogy Ő is kint zokog miközben Z. és Mr. Szexisten felváltva vígasztalják és dörömbölnek. Beengedtem őket.
Szerintem most láttak először sírni. Barátnőm megfogta a kezem és csak azt hajtogatta, hogy ne haragudjak. Ennyit mondtam neki: "Nem haragszok, teljesen igazad van csak ennyi jutott." Tényleg nem haragszok rá. Nem is tudnék.
Mr. Szexisten átkarolt közölte, hogy szeret meghogy gyönyörű vagyok kisírt szemmel is, de egyben könyörgött is, hogy hívjam el egy randira a srácot, még azzal a tudattal is, hogy nemet fog mondani mert valószínűleg csak az Ő szájából kell hallanom, amit eddig is tudtam.
Lehet igazuk van. Bevallom sokmindent csináltam már, de ehhez nyúl vagyok. Ráadásul holnap meló után megyek az ultrahangra. Kicsit tényleg félek és egy kicsit szorítsatok nekem, ok?
1. A sztori elcsépelt mondhatni szánalmasan egyszerű és unalmas. Össze se lehet hasonlítani egy Anne Rice könyvel.
2. A főszerepre (vagy mire) szánt nőt már az első harminc oldal elolvasása után megfolytottam volna. Nem csak a szimpátiámat nem nyerte el, de még fel is mérgel.
3. A könyvben megtalálhatóak állítóag nagy igazságokat rejtő és elgondolkodtató mondatok...én erre csak annyit mondanék, hogy ó igeen, ezt már ellőtték...egy másik, színvonalasabb könyvben.
4. Az erotikus jelenetektől pedig egyszerűen nem lett vizes a bugyim. De biztos bennem van a hiba.
Szóval, bestseller mi? Idióta amerikaiak.
Holnap megveszem Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai című könyvét. Úgy hallottam, hogy elég jó.
A hétvégén kicsit magamba roskadtam. Biztos veletek is előfordult már, amikor úgy éreztétek, hogy minden amit tesztek és esetleg balul sül el, az valószínűleg a TI hibátok. Nem nem szenvedek kóros önbizalom hiányban, sőt depressziósnak sem jellemezném magam...
Szóval kihez is fordulhatnék??? (az üveg sörömet leszámítva..)
Jut eszembe, Mr. Szexisten természetesen tarolt az öltönyben...olyannyira, hogy még egy randit is össze szedett magának, elmondása szerint egy egyedülálló 35 év körüli középvezetői állásban lévő nőt, akin már akkor látszott, hogy kész szétteni a lábát ott helyben, amikor bemutatkozott.
Közöltem vele, hogy egy hímringyó. Erre Ő: "Te pedig írigy"...ez volt az első döfés.
Aztán megjött kedvenc barátnőm már eleve kicsit szórakozottan és a kezembe adott egy becsomagolt könyvet és ennyit tett hozzá: "Legalább olvasd, ha már csak ennyi jutott."
Kibontottam, ez volt benne: Paul Burston: Szégyentelen.
Megfordítottam, hogy megnézzem miről szól, de csak egy mondatig jutottam:"Martin jóképű, kedves, jóravaló fickó, de a pasija négy év után váratlanul elhagyja egy férfi prostituáltért."
Rájuk néztem... és kimentem a wc-re.
Összezuhantam. Bőgtem mint egy 14 éves csitri akit nem engednek el diszkóba. Hangosan sírtam és legszívesebben üvöltöttem is volna. A barátnőm elkezdte verni az ajtót, hogy engedjem be és ne haragudjak, csak viccnek szánta a vámpíros könyv miatt. Egy idő után hallottam, hogy Ő is kint zokog miközben Z. és Mr. Szexisten felváltva vígasztalják és dörömbölnek. Beengedtem őket.
Szerintem most láttak először sírni. Barátnőm megfogta a kezem és csak azt hajtogatta, hogy ne haragudjak. Ennyit mondtam neki: "Nem haragszok, teljesen igazad van csak ennyi jutott." Tényleg nem haragszok rá. Nem is tudnék.
Mr. Szexisten átkarolt közölte, hogy szeret meghogy gyönyörű vagyok kisírt szemmel is, de egyben könyörgött is, hogy hívjam el egy randira a srácot, még azzal a tudattal is, hogy nemet fog mondani mert valószínűleg csak az Ő szájából kell hallanom, amit eddig is tudtam.
Lehet igazuk van. Bevallom sokmindent csináltam már, de ehhez nyúl vagyok. Ráadásul holnap meló után megyek az ultrahangra. Kicsit tényleg félek és egy kicsit szorítsatok nekem, ok?
